Kaposvár 2016

Kaposvár a magyar történelem során számos funkciót betöltött. Katonai erősségből mezőváros, kereskedővárosból ipari központ, majd a 20. században a kulturális központ szerepéből vált mára a Dunántúl legjelentősebb városává.

Kaposvár kedvező helyzete miatt vált már a korai időkben forgalmas közlekedési és kereskedelmi csomóponttá. Két oldalt a Kapos mentés húzódó és lankásan emelkedő hegyek övezik. Az ókorban lakták már a kelta népek, de a mocsaras területek miatt az avarok és a rómaiak elkerülték. A város neve azonban már az I. István kori oklevelekben is megjelenik. A középkor folyamán számos tulajdonosa volt az itt épült várnak, amely sokáig földvárat jelentett, majd a 15. század folyamán kővárat építettek a helyére. Ezt 1555-ben a törökök öt napos ostrom után elfoglalták, és a császári hadak csak 1686-ban foglalták vissza. Ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy 1702-ben végül lerombolták. Innentől Kaposvárt és környékét királyi adományként az Esterházy család birtokaihoz csatolták.

Ekkor vált fontos központjává Somogy megyének, ezáltal 1749-ben megyeszékhellyé tették, 1753-tól pedig már itt tartották a megyegyűléseket. A gyarapodó lakosságot az iparosok és kereskedők adták, akik a polgári fejlődés fontos közintézményeit építették fel. 1773-ban itt állította föl a helytartótanács a Somogy, Veszprém és Zala vármegyékre kiterjedő mérnöki hivatalt. A 19. század folyamán nőtt meg jelentősen Kaposvár lakossága. Míg a század elején alig éltek 3000-en, 1900-ban már 18 218 főt számláltak. Az 1870-es években kezdődtek meg a vasútvonalak kiépítése. Kaposvárnak ez kedvezett, hiszen a Budapest-Fiume-i vasútvonal mentén az egyik legforgalmasabb vasúti csomóponttá vált. Ezzel párhuzamosan jelentős ipari várossá is fejlődött, amely cukor- és gépgyárral, valamint jelentős vágóhíddal rendelkezett.

A 20. század elején Kaposvár egyike volt a legfejlettebb magyar városoknak. Már ekkor rendelkezett vízvezeték-rendszerrel, aszfalt és makadám burkolatú utcákkal, és kivilágított utakkal. A két háború közti időszakban polgári fiúiskola, majd leánygimnázium épült, a helyi tűzoltóság felszereltségét európai szintűre emelték, majd távvezetékes villamos hálózatot is kiépítettek. De hogy a város továbbra is elsősorban ipari városnak minősült, azt az ekkor megalakuló zenekaraik is prezentálták: a vasutas, katonai és ifjúsági zenekarok. Az 1970-es években lakossága elérte a 75 000 főt, 1993-ban pedig római katolikus püspöki székhely lett. Azóta az iparváros inkább vált iskolavárossá: a város saját egyetemmel rendelkezik, illetve számos kollégiummal, mint a Képzési Központ Kollegium, a Duráczky József Pedagógiai Fejlesztő és Módszertani Központ, vagy a Kafka Margit Kollégium.

Ez, és a város dinamikus története is jó példája a modern, fejlődő városoknak. Kaposvár nemcsak történelmére, de pezsgő kulturális életére is büszke lehet. Az idelátogatók gazdag művészeti programjaikat, csodás köztereit és szökőkutait is megcsodálják.

szerző: Berkes Márton